Amikor házat vásárolunk, a kertet mindig készen kapjuk, mert az előző tulajdonos a saját szempontjai, a saját ízlése alapján alakította ki a kertet.
Szerencsésebb az, amikor mi magunk alakíthatjuk a saját elképzelésünk szerint a lakókörnyezetünket!
Viszont ha mi építkezünk, már a ház elkészültével visszamaradó felvonulási terület is kínál némi támpontot a telekkialakítással kapcsolatosan. Minden szempont számít, szintkülönbségek, kilátás a távolabbi környezetünkre, vagy akár csak egy fa alakja, mely kapcsolatot teremt a szomszédos telekkel. Mindezek nagy jelentőségűek lehetnek, de a telek már meglévő növényzetét is vegyük figyelembe, ezért az építkezés megkezdése előtt csak azokat a fákat-bokrokat vágjuk ki, ami feltétlenül szükséges!
A kertünk kialakításánál azonban annak talajfajtáit is vegyük figyelembe, mivel bizonyos növények savanyú, mások meszes vagy egyenesen lúgos kémhatású talajokat részesítenek előnyben. A talaj fizikai összetétele a tavaszi talajfelmelegedést befolyásolja: míg a laza szerkezetű talajok gyorsan, a nehéz, kötött talajok lassabban melegszenek föl. A talaj melegedési tulajdonságai befolyásolják a növények kihajtásának ütemét. Az építkezés során a termőréteg sokszor letömörödik, rendszerint egy agyagos réteg felett. Az agyag és az építési törmelék eltávolítása, valamint az utólagos termőtalaj-borítás költséges művelet, azon kívül annak fizikai akadályai is lehetnek.
A házunk fekvése a kert kialakítása tekintetében igen nagy jelentőségű. A mi földrajzi szélességi körünkön a leginkább megfelelő, ha a ház kerti homlokzatának tájolása délnyugati, de ez – a telek elhelyezkedésétől függően – nem mindig lehetséges. De ha mégis, az ilyen fekvéssel jól ki lehet használni a hosszú nyári délutánokat. Lehetséges azonban, hogy a kertünk a ház mögött, mondjuk annak északi oldalán van, azaz erősebben árnyékos kertünk van. Míg sok növény jól érzi magát az árnyékosabb helyeken, mi magunk szívesebben időznénk a naposabb déli oldalon. Ilyenkor a teraszt a háztól bizonyos távolságra érdemes elhelyezni, bár a mai különösen meleg éghajlati viszonyok között talán az árnyékosabb helyen történő terasz kialakítás lehet a jobb megoldás.
Megesik, hogy a városi kerteknél a beültetés során a legnagyobb gond a behajló falombok, épületek, házak, falak által vetett árnyék. De egy egész sor olyan növény áll rendelkezésre, melyek árnyékolt helyeken érzik igazán jól magát.
A kertetek kialakításakor érdemes azt kétféle zónára bontanunk:
- árnyékos-nyirkos területek, felületek, melyeken közvetlen napfény egyáltalán nincs, viszont a fák lombkoronájáról bőven csöpög esővíz,
- szárazabb helyek, ahová kevesebb csapadékvíz jut.
A legtöbb juharféle (Acer) jól fejlődik árnyas, nyirkos körülmények között. Ezek közül az őshonos fajták éppen úgy ajánlottak, mint például a változatos levél alakú és színes lombú japán juharok (Acer palmatum). Az égerek szintén jól tűrik a nedves, árnyékos helyeket (mellette még nitrogénkötők is), ugyanúgy, mint a galagonyafajok (nem mellesleg egyes fajtái igen finom gyümölcsöket is teremnek), s ha van helyünk bőven, a kocsányos tölgy (Quercus robur), a gyertyán (Carpinus betulus), valamint egyes kőrisek (Fraxinus excelsior). De ne feledkezzünk meg arról, manapság óriási viharok csapnak le ránk, s törnek az ágak, akár dőlnek a fák, ezért azokat az uralkodó – észak nyugati – szelek figyelembe vételével telepítsük, s megfelelő távolságba a házunktól!
Hosszú életű cserjék közül nyirkos, árnyékos helyeken bizonyos somfajokat érdemes ültetni, melyek közül nem egy színes vesszőjű és télen is látványos élő kerti elem. A kányabangita (Viburnum opulus) és a labdarózsa csont fehér virágai júniusban nyílnak, éretten vöröslő terméseik is feltűnő látványt nyújtanak. S ne feledkezzünk meg az árnyékkedvelő hortenziákról sem (Hydrangea), melyek késő nyáron virágoznak.
A fagyalokról (Ligustrum) is tegyünk említést:
Számos fajtájuk ismert, köztük tarka levelűek (sárga, fehértarka), nagyrészt télen is lombosan maradnak. Árnyékos, párás védett helyeken főleg télizöld levélzete, piramis alakú felálló illatos, méheket is csalogató fehér virágzata teszi értékes díszcserjévé. A Délkelet-Európából származó babérmeggy (Prunus laurocerasus) szintén kiváló árnyéktűrő dísznövény, melybő még akár nyírott vagy nyíratlan sövényt is nevelhetünk. Az évelő dísznövények közül általában nagyra tartják az igen korán, már tél vége felé virágzó hunyorokat (Helleborus), az ornamentális megjelenésű árnyékliliomokat (Hosta) és az óriási leveleket fejlesztő rebarbarát (Rheum rhabarbarum). A hosta és a rebarbara ráadásul ehető növények, az előbbi főleg a japán konyhákban fordul elő.
Erősen árnyékolt felületeken általánosan ültetett talajtakaró és gyeppótlók a borostyán (Hedera), ami mindent kibír, és a télizöldek (Vinca).
A japán hangulatú, árnyékot elviselő és nyirkos talajt kedvelő bambuszfélék túlnyomó többsége hazánkban nem télálló (invazív tulajdonsága miatt Európában szaporításuk tilos), pedig a legelegánsabb örökzöldek közé tartoznak.
A páfrányok iránt is növekvő érdeklődés mutatkozik, nem is annyira ok nélkül, mivel többnyire gyors növekedésűek, a talajjal szemben nem igazán igényesek, és kedvelik a hűvös, árnyas, nyirkos helyeket, változatos levélrajzolatukkal nyugalmat árasztanak. A kert északi oldalán keressünk nekik helyet.
A szárazabb árnyékos kertrészekbe alkalmas növények száma kevesebb. A fák közül a kései meggy (Prunus serotina), csörgőfa (Koelreuteria paniculata), a krisztustövis (Gleditsia) és az akác (Robinia) ajánlható. Cserjékből valamivel gazdagabb a választék, főleg ami a hazai fajokat illeti. Jól alkalmazható a közönséges borbolya (Berberis vulgaris), a húsos som (Cornus mas), veresgyűrű som (Cornus sanguinea), és a közönséges fagyal (Ligustrum vulgare). A bibircses kecskerágó ősszel, papsapkára emlékeztető terméseivel tűnik fel*, a fekete bodza (Sambucus nigra) virágzatával és termésével egyaránt díszít. A külföldi származású cserjék közül a kislevelű és a hibrid hóbogyókat érdemes megemlítani.
Szárazabb de árnyékos helyekre alkalmas évelők az áttelelő lombú, pompás tavaszi virágzású bőrlevélfajok (Bergenia sp.), a hasonló időszakban virágzó kaukázusi nefelejcs (Brunnera), a Waldstein-pimpó (Waldsteinia geodes), valamint az erdei gyöngyköles (Lithospermum). Néhány fűféle is jól fejlődik ilyen környezetben, például egyes csenkesz fajok (Festuca), vagy a bokros növekedésű, fényes fekete termésű bajuszos kásafű (Piptatherum virescens).
Tartsuk szem előtt azt, hogy az árnyéki növényekkel a természetben rendszerint erdőkben találkozhatunk, legkedvezőbb esetben fejlődésükhöz az eredeti élőhelyükhöz leginkább hasonló körülmények megteremtésével jutunk. Az árnyék mellett kiegyenlítettebb hőmérséklet, párásabb levegő, jó minőségű, humuszos talaj szükséges.
Fontos feladat a szélfogó növényekkel, magas cserjékkel, sövényekkel megfelelő szélvédelemről gondoskodni. Míg napos körülmények között soványabb talajokon is szépen díszlő növényegyüttesek alakíthatók ki, azonban fák alatt kifogástalan fejlődést csak jó szerkezetű, humuszos talajon remélhetünk tőlük. Ültetés előtt – amennyiben az szükséges – lombföld, komposztföld vagy érett szarvasmarha trágya bedolgozásával javítsuk a talajt.
* Minden kecskerágó termése mérgező!
Könnyűszerkezetes házak, egyszerű bejelentés, építési engedély
